Alapfogalmak

Software-nek nevezzük a számítógépen futó programok összességét.
A programok két csoportba sorolhatók: rendszerprogramok és alkalmazói programok.
A rendszerprogramok feladata, hogy megkönnyítse a felhasználók számára a számítógép szolgáltatásainak igénybevételét, valamint biztosítsa a számítógép erõforrásainak minél jobb kihasználását.
Az alkalmazói programok valamilyen célfeladatot valósítanak meg. Ide sorolhatók a különbözõ adatfeldolgozó programok, szövegszerkesztõk, de a játékprogramok is.

Rendszerprogramok

A rendszerprogramok közé tartozik a bootstrap loader. Ez a program egy ROM memóriában található. A számítógép bekapcsolásakor betölti az operációs rendszert a memóriába, és átadja neki a vezérlést. Szintén ROM memóriában találhatók azok a diagnosztikai rutinok, amelyek a számítógép bekapcsolásakor a hardware elemek mûködését ellenõrzik. A rendszerprogramokhoz soroljuk az alap input-output rendszert, amely a perifériákat mûködteti. A személyi számítógépeken ez a BIOS (Binary Input Output System). A legfontosabb rendszerprogram azonban az operációs rendszer.

Operációs rendszer

Az operációs rendszer olyan programrendszer, melynek programjai közvetítõ szerepet töltenek be a felhasználó (és programjai) , valamint a gép hardware erõforrásai között. Vezérli a programok végrehajtását, elosztja az erõforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógépes rendszer közötti kommunikációt .
Minden számítógép rendelkezik operációs rendszerrel. A nagyszámítógépek operációs rendszerei igen bonyolultak, a mikroszámítógépekéi egyszerûbbek.
Az operációs rendszereket több szempontból osztályozhatjuk.

A felhasználók száma szerint lehet:

Az egy felhasználós operációs rendszer egyetlen felhasználó programjait és utasításait hajtja végre. A legtöbb személyi számítógép egyfelhasználós operációs rendszerrel rendelkezik.
A több felhasználós operációs rendszer egy idõben több felhasználót szolgál ki. Ezek általában a nagyobb számítógépeken futnak, ahol a számítógép tulajdonosa egy szervezet, amelynek tagjai egyszerre használják a gépet. A számítógépnek egyetlen központi egysége van, amely elég hatékony ahhoz, hogy szimultán módon több felhasználó programját is végrehajtsa.

Az egyszerre futó programok száma szerint:

A monoprogramozott operációs rendszer egy idõben csak egyetlen programot képes futtatni, míg a multiprogramozott operációs rendszerben egyszerre több program futhat, amelyek egymással versengenek az erõforrásokért.
Multitasking-nak pedig azt nevezzük, amikor egy felhasználó több programot indít el, amelyek egyidõben futnak.

A személyi számítógépek operációs rendszerei

A mikroszámítógépek operációs rendszere általában egy felhasználós operációs rendszer, ugyanis ezeken a számítógépeken a lényeges szempont a minél egyszerûbb felhasználói interface biztosítása, a biztonságos és kényelmes kiszolgálás, míg az erõforrások kihasználása nem elsõdleges cél.

Az operációs rendszer alapvetõ feladatai:

A DOS operációs rendszer

Az IBM PC-ken az egyik legelterjedtebb operációs rendszer az MS-DOS . A DOS szó a Disk Operating System (lemezes operációs rendszer) rövidítése, az MS pedig a software-t kidolgozó Microsoft cégé.
A DOS egy felhasználós operációs rendszer, mellyel egy idõben egyetlen program futtatható. Ezt az operációs rendszert a géppel együtt szállítják. Felhasználói felülete karakteres, a kívánt mûveleteket parancssorokkal kell megadni.

A UNIX operációs rendszer

Számos személyi számítógépen fut UNIX operációs rendszer. Ez az operációs rendszer támogatja a számítógépek hálózati mûködését, többfelhasználós és több feladatos (multitasking) rendszer. Használható akár mikrogépeken, minigépeken, vagy akár a mainframe gépeken. Ez a hordozhatóság is hozzájárul népszerûségéhez. Használata azonban jóval bonyolultabb, mint a DOS operációs rendszeré, nehezebb megtanulni azt. Ezért az üzleti, gazdasági alkalmazásoknál kevésbé használják, inkább a tudósok, mérnökök dolgoznak vele.

A DOS operációs rendszer indulása

A gép bekapcsolásakor a ROM memóriában levõ önbetöltõ program elõször az A floppy-egységekrõl kísérli meg az operációs rendszer beolvasását, ha ez üres, akkor a C Winchester lemezrõl. Az operációs rendszer azon részét, amely a gyakran használt funkciók programjait tartalmazza, betölti a memóriába. Ezek után kezdõdhet a felhasználó és a gép közötti párbeszéd, amely a billentyûzetrõl beadott parancsok, illetve az onnan elindított parancssorozatok segítségével történik. A DOS a system prompt kiírásával jelzi, hogy várja a következõ parancsot. A prompt általában az aktuális lemezmeghajtó nevébõl és a > jelbõl áll. Ez a jelsorozat tetszõleges szövegre változtatható a PROMPT parancs segítségével. Tartalmazhat a felhasználó számára további fontos információkat, például dátum, idõpont, aktuális tartalomjegyzék és a hozzá vezetõ út.
Amikor az operációs rendszer utasításra vár, akkor kapcsolhatjuk ki a számítógépet, ha már nem kívánunk tovább dolgozni vele.
Az operációs rendszer újraindítását a számítógép dobozán található RESET gomb megnyomásával is elérhetjük, vagy az <ALT><CTRL>DEL billentyûkombinációval..
A DOS indításakor megtörténik a rendszer konfigurálása, amely a CONFIG.SYS file-ban elhelyezett paraméterektõl függ. Ezek után végrehajtódik az AUTOEXEC.BAT file, melyben a rendszer indításakor végrehajtandó parancsokat helyezik el.

File-kezelés a DOS-ban

A mágneslemezeken az információkat (adatokat) általában file-okban (állományokban) tárolják.
A file byte-ok sorozatából áll. A file az az alapegység, melynek létrehozását, módosítását, törlését, másolását a file-kezelõ programok és operációs rendszerbeli programok támogatják. Egy file legfontosabb jellemzõi a neve, mérete és utolsó módosításának dátuma.
A DOS operációs rendszer a file-okat a lemezen könyvtárakban (directory) helyezi el. (A könyvtár a DOS-ban egy más célokra használt fogalom - a "library" - magyar megfelelõje, a két fogalom azonos névvel való jelölése zavaró lehet, ezért a "directory"-t szokás magyarul tartalomjegyzéknek is fordítani.)
A lemezeket lemezmeghajtókban helyezhetjük el. A DOS a lemezmeghajtókat az ABC betûivel jelöli. Az A és a B a floppy-lemezmeghajtókat jelöli, a C és a D pedig a merevlemez-meghajtókat. Az ABC további betûi felhasználhatók a merevlemezek particionálása (logikai lemezekre való osztása) esetén a logikai meghajtók jelölésére, vagy hálózati meghajtók jelölésére.
A lemezen tárolt file-ok elhelyezkedését egy táblázatban tartja nyilván az operációs rendszer. Ez a File Allocation Table (FAT), amely szintén a lemezen található. Ha ez a táblázat valamiért megsérül, akkor a lemezen levõ file-okat az operációs rendszer nem tudja kezelni.
A winchester, vagy a floppy lemez formázása (lásd FORMAT parancs) után a DOS a lemezen elõállít egy könyvtárt. Ez a fõ-, vagy gyökér könyvtár (root directory). A könyvtárban képzõdhetnek file-ok, valamint további könyvtárak (sub-directory), amelyekben elhelyezhetõk file-ok, vagy újabb könyvtárak. Így egy hierarchikus könyvtár-struktúra alakítható ki.

1. ábra Példa könyvtár-hierarchiára

A DOS-ban mindig van egy aktuális meghajtó és egy aktuális könyvtár. A rendszer indítása után az aktuális meghajtó az az egység, ahonnan a rendszert indítottuk, az aktuális könyvtár pedig ennek az egységnek a fõ-könyvtára.

Egy file eléréséhez a következõ információkra van szükség:

Amennyiben a file az aktuális meghajtón van, azt nem kell megadni. Ha a file az aktuális könyvtárban található, úgy ennek megadására sincs szükség. Egyébként meg kell adni azt az útvonalat, amelyen keresztül a file elérhetõ. Az útvonal egymás alatti könyvtárak sorozatából áll, melyeket backslash ( \ ) választ el egymástól. Ha az útvonalmegadás elején \ áll, ez azt jelenti, hogy az út nem az aktuális, hanem a fõkönyvtártól indul. Az út megadásánál két speciális könyvtár-nevet használhatunk. Az egyik a . (egy pont), ami az aktuális könyvtárt jelenti, a másik a .. (két pont), amely az aktuális könyvtár fölötti könyvtárt jelöli.
A file azonosítója két részbõl áll: file-név és kiterjesztés.

A file-név minimum 1, maximum 8 karakter lehet és a következõ jelekbõl állhat:

A kiterjesztés mindig a file-név mögött áll, melytõl pont választja el. Hossza maximum 3 karakter. Ugyanazokból a jelekbõl állhat mint a file-név. A könyvtár-nevekre is hasonló szabályok érvényesek. A kiterjesztést nem kötelezõ használni. (Megjegyzés: ADAT.DAT és ADAT két különbözõ file !)
  Van néhány konvencionális kiterjesztés, melyeknek a DOS rendszer számára speciális jelentése van. Ezeket más célra használni nem tanácsos. Létezõ file-okra történõ hivatkozáskor a file-névben a következõ két speciális karaktert használhatjuk:
? helyén bármilyen megengedett karakter állhat A * helyén, valamint a név, illetve a kiterjesztés hátralevõ részében bármilyen megengedett karakter állhat. Néhány perifériára a DOS parancsokban a DOS által használt standard eszköznevekkel lehet hivatkozni. Ezek a nevek a következõk:
CON input: billentyûzet
output: képernyõ
LPT1 1. párhuzamos printerport
LPT2 2. párhuzamos printerport
LPT3 3. párhuzamos printerport
PRN 1. párhuzamos printerport

Parancs-file-ok

A DOS lehetõvé teszi, hogy parancssorozatokat file-ban helyezzünk el és innen indítsuk õket. A parancsokat tartalmazó file-t parancs-file-nak nevezzük. Kiterjesztése .BAT . A parancs-file indítása a nevének megadásával történik. A kiterjesztést nem szükséges feltüntetni. Parancs-file-t szövegszerkesztõ program segítségével hozhatunk létre, például a DOS operációs rendszer EDIT programja segítségével.

Futtatható programok indítása a DOS-ból

A programok indítása a DOS-ban egyszerûen nevüknek megadásával történik. A DOS megvizsgálja, hogy az adott karaktersorozat egy DOS parancs-e. Ha nem, akkor az adott könyvtárban keres egy ilyen nevû .EXE ,vagy .COM kiterjesztésû file-t és azt indítja el. Amennyiben nem talál ilyet, akkor parancs-file-t keres ezzel a névvel.
 

Elõzõ fejezet
Tartalomjegyzék
Következõ fejezet