C. Hozzáadott érték

1. Általános szabályok a hozzáadott érték számításához

118. A hozzáadott érték a nemzetgazdaság, vagy ennek valamely része által adott idõszakban létrehozott eredmény. A hozzáadott érték a termelési érték és a vásárolt ráfordítások különbözete, függetlenül attól, hogy a termelési érték fogalma alatt összes, végsõ, ill. veszteségmentes termelést értünk-e, hiszen ennek megfelelõen változik a vásárolt ráfordítások tartalma is. A hozzáadott érték a nemzetgazdaság ill. ennek valamely része megítélése tekintetében egy alapvetõ mutatószám.

119. A hozzáadott érték úgy bruttó, mint nettó kategóriaként is értelmezhetõ az amortizáció levonásától függõen.

120. A bruttó hozzáadott értékbõl, ha levonjuk az amortizációt és hozzáadjuk a támogatásokat, akkor megkapjuk a faktorok (munkaerõ, tõke) fedezetéül szolgáló hozzáadott értéket, mely esetén szintén lehet bruttó és nettó kategóriákról beszélni. A faktorok fedezetéül szolgáló nettó hozzáadott érték tehát a tõkére és a munkaerõre jutó jövedelmeket jelenti.

121. A részletes számításmenetet az alábbi összefoglalás tartalmazza:

2. Amortizáció

122.1. A nemzetgazdasági elszámolások esetén nem bevétel-kiadás elszámolás történik, hanem hozam-ráfordítás elszámolás. Ezért az üzemi kiadások közül mindazokat ki kell szûrni, melyek nem közvetlenül a beszámolási idõszakhoz kapcsolódnak (pl. a felhalmozást érintõ kiadások, vö. 88).

A felhalmozásokra vonatkozó tényleges kiadások helyett az adott évben meglévõ javakra értékcsökkenést kell elszámolni.

Az értékcsökkenés azt fejezi ki, mennyivel csökken bizonyos javak értéke a termelési folyamatban való felhasználásuk során. Amennyiben egy termelési eszköz elhasználódásának átlagos ideje meghaladja az egy évet, úgy a termelési folyamatban való normális, a termelésbõl adódó elhasználódás, elöregedés egy évre jutó hányadát az értékcsökkenéssel lehet kifejezni. Ha egy termelõeszköz élettartama egy évnél kevesebb, akkor a vásárolt ráfordításoknál könyvelendõ el (vö. 92.1, 94.1).

Noha az értékcsökkenés elvileg a vásárolt ráfordítások része, a MSZR koncepciója szerint mégis a hozzáadott érték elemeként kell kezelni.

122.2. A felhalmozott javak elõre nem látható károsodásából eredõ rizikó fedezete tartalékképzéssel/biztosítással oldható meg. Ez esetben csak a nettó biztosítási díjakat szabad figyelembe venni. (A nettó biztosítási díj a bruttó biztosítási díj és a biztosító által nyújtott szolgáltatások értékének különbsége.)

122.3. Értékcsökkenést minden reprodukálható felhalmozásnak minõsülõ eszköz után fel kell számítani, kivéve

122.4. Az adóelszámolásoknál és az üzemgazdasági számításoknál alkalmazott értékcsökkenési leírásra vonatkozó szabályokkal szemben a nemzetgazdasági számlák rendszere a felhalmozott javak értékcsökkenését alapvetõen a mindenkori újrabeszerzési árak alapján várja el. A mindenkori újrabeszerzési ár fogalma alatt az értendõ, hogy mennyit kellene az adott évben a gazdálkodónak egy újonnan beszerzett azonos/hasonló rendeltetésû eszközért fizetnie. Ez a koncepció a bruttó társadalmi termék korrekt kiszámításához elengedhetetlen. Ezáltal válik kiküszöbölhetõvé pl. az infláció okozta látszatnyereség.

122.5. Az értékcsökkenés adott évben adott eszközcsoportra vonatkozó nagysága állandónak tekintendõ és egyenlõ n/100-zal, ahol az `n` nem más, mint az adott eszközcsoportra érvényes átlagos élettartam évben kifejezve. (Az `n` értéke országonként és eszközcsoportonként eltérõ lehet.).

122.6. A mindenkori újrabeszerzési árak és fix leírókulcsok alkalmazásának következménye, hogy - amennyiben az újrabeszerzési árak az élettartam alatt változnak - úgy az értékcsökkenés is évrõl évre módosul.

3. Nem önálló tevékenység jövedelme (NSZER 406-413)

123. A nem önálló tevékenység jövedelme magában foglalja a munkaadók munkavállalóknak fizetett mindennemû ellenszolgáltatását egy adott évben. Ide tartoznak pl. a bruttó bérek és fizetések, ill. a TB.

124.1. A bruttó bérek és fizetések magukban foglalják

124.2. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a bruttó béreket és fizetéseket a hozzájuk kapcsolódó adókkal és egyházi járulékokkal, ill. a munkavállaló TB jellegû önrészesedésével együtt kell elkönyvelni. A munkavállalók és a munkaadók közötti nettó bérre vonatkozó megállapodások is a felsorolt járulékokkal együtt könyvelendõk el.

A felsorolt tételek közül néhány a MSZR szempontjából különös jelentõséggel bír. A közvetlenül fizetett alapbérek mellett ez mindenek elõtt a térítésmentesen vagy kedvezményesen juttatott árukat és szolgáltatásokat érinti. A kedvezményesen juttatott javak esetén természetesen nem a teljes összeget, hanem csak a tényleges és a kedvezményes érték közötti különbözetet kell elkönyvelni. A tényleges értéket a telephelyi (útszéli) árak alapján kell megállapítani (vö. 151).

124.3.1. Nem számítanak a bruttó bérekhez azon tételek, melyek közvetlenül a munkaadó érdekében kerülnek kifizetésre, pl. kártalanítás, költözési, kiszállási díjak, útiszámlák, melyek a munkavállalóknál a munkavégzés kapcsán keletkeznek, reprezentációs költségek, melyek a vállalkozás érdekében merülnek fel, munkahelyi sport- és pihenõlétesítmények költségei (vö. 74.2).

124.3.2. A munkaruha és szerszámok beszerzése érdekében készpénzben teljesített kifizetések még akkor sem számítanak a bruttó bérek és kifizetések közé, ha ezekrõl szerzõdés rendelkezik. Az ilyen költségek vásárolt ráfordításnak számítnak (vö. 82).

124.4. A MSZR szempontjából különösen fontos, hogy a gazdálkodók és családtagjaik esetére semmiféle feltételezett bér nem számolható el.

125. A TB magában foglalja a munkaadó által a munkavállaló érdekében történt összes kifizetést, azonban nem tartalmazza a bruttó bérbõl önrészesedésként visszatartott összegeket (vö.124.2). Ezen összegek esetén törvényben elõírt, szerzõdésben vállalt, szokásjogon fennálló, ill. szabadon vállalt biztosítási tételekrõl van szó (rizikók ellen: betegség, anyaság, rokkantság, munkanélküliség, baleset, foglalkozási ártalmak, öregség, visszamaradó családtagok). Noha a munkaadó ezen összegeket közvetlenül a biztosítóknak fizeti, mégis a nem önálló tevékenység jövedelmének kell ezen összegeket tekinteni, mert különben a munkavállalók kapnák meg, s utalnák azonnal a biztosítók felé tovább. Az, hogy a munkaadó a bérre esõ TB-vel együtt az önrészesedést is kezeli csak technikai jellegû ill. az átutalások biztonságát fokozó tranzakciónak tekinthetõ. Mind a TB, mind az önrészesedés a nem önálló tevékenység jövedelmének komponensei.

4. Termelési adók, behozatali vámok (vö. NSZER 414-420)

126.1. A NSZER szerint (NSZER 414) a termelési adók és a behozatali vámok az EK ill. a tagországok olyan kényszerintézkedései, melyek a termelõ egységeket sújtják és termékek, szolgáltatások termelésére, behozatalára, ill. erõforrások felhasználására vonatkoznak. Ezen tételeket az üzemi nyereségtõl függetlenül kell fizetni. A termelési adók az ÁFA kivételével azon tevékenységi köröknél, szektoroknál kerülnek kimutatásra (NSZER 420), melyek ezeket ténylegesen átutalják (adóalany-elv).

126.2. Termelési adónak számít egy elvonás akkor, ha termékekre ill. erõforrásokra vonatkozik és

Ezen túlmenõen a megállapodások értelmében az alábbi tulajdonságokkal rendelkezõ tételek is a termelési adókhoz sorolhatók:

Ezen esetekben feltételezhetõ (NSZER 215), hogy a felhasználói kör csak közvetítõi szerepet játszik a tranzakciókban (pl. az adóhatóság felé).

126.3. Az EK tagországok eltérõ történelmi és gazdasági fejlõdésének következtében a termelési adóknak rengeteg formája létezik, melyek a legkülönfélébb gazdasági eseményekhez kapcsolódnak. A termelési adókat közvetett adóknak is nevezik, mert ezek a fogyasztókat nem közvetlenül, hanem az árba beépülve közvetve terhelik.

126.4. Az adók kivetésének legfontosabb tényezõje a forgalom. Az EK minden tagországában bevezették az ÁFA-t (vö. 145-147). Az adókulcsok országról országra változnak, s egyes országokon belül is különféle tételek vannak érvényben. A mezõgazdasági termékekre általában az átlagos mértéktõl alacsonyabb adókulcsok jellemzõk. A mezõgazdaságban emellett alapvetõen csak két további termelési adó játszik szerepet: a gépjármûadó és a földadó.

127.1. Termelési adónak számít minden adó és elvonás, mely termelõ tevékenységre vonatkozik. A termelési adók az alábbiak szerint csoportosíthatók:

127.2. Az adók kapcsán felmerülõ egyéb kiadások (pl. késedelmi kamatok) ezekkel együtt kell, hogy kimutatásra kerüljenek.

127.3. Nem tartoznak a termelési adók körébe

128. A behozatali vámok olyan elvonások, melyeket az állam, vagy az EK intézményei vetnek ki olyan importált javak után, melyek egy ország szabad áruforgalmába kerülnek. Idetartoznak a behozott tételeket sújtó vámok mellett a lefölözések és az itt felszámított ÁFA is (vö. 129), továbbá az árfolyamkiegyenlítõ elvonások és a behozott javak után felszámított fogyasztási adók. Ezen tételeket általában az importõr fizeti meg azonnal továbbhárítva a mezõgazdasági termelõ felé, így a beszerzési árakban már benne van (vö. 141.1).

Amennyiben a mezõgazdasági termelõk közvetlenül végzik az importot, akkor az elvonásokat, a vissza nem térített ÁFA-t és az árfolyam-kiegyenlítések egyenlegét a MSZR, ill. az ESZR fiktív beszerzési árainak kialakításakor lehet figyelembe venni (vö. 141.2.).

129. Mivel a MSZR-ben és az ESZR-ben a könyvelés a visszatéríthetõ ÁFA nélkül történik (vö. 146), így egyetlen forgalmi adótételként csak ennek le nem vonható hányada jelenik meg (vö. 145-147). A 147.3 pontban tárgyalandó kivételektõl eltekintve az ÁFA nem könyvelendõ. Következésképpen az ÁFA kompenzáció egyrészt a piaci áron számított bruttó hozzáadott érték, másrészt a faktorok fedezetét jelentõ bruttó hozzáadott érték, ill. mindkettõ komponense lehet a MSZR-ben és az ESZR-ben, attól függõen hol kerül elkönyvelésre (vö. 147.3). (Ugyanis ezen tételek a piaci árakon számított bruttó hozzáadott értékbõl a termelési adókkal együtt nem kerülnek kivonásra.)

5. Támogatások (vö. NSZER 421-427)

130. A támogatások olyan folyó átutalások, melyeket az állam, ill. az EK intézményei teljesítenek gazdaság- és szociálpolitikájuk keretében a területükön állandó lakhellyel rendelkezõ, árukat és piaci szolgáltatásokat elõállító termelõknek azért, hogy a értékesítési árakat befolyásolják, ill. a felhasznált erõforrások megtérülésének kielégítõ mértékét biztosítsák (NSZER 421). A kamattámogatások, mint különleges támogatási forma kivételével (melyre a késõbbiekben még kitérünk vö. 131.3) a támogatások azon tevékenységi körök, ágazatok táblázataiban és számláin kell, hogy feltüntetésre kerüljenek, melyek felé ezek kifizetésre kerültek (kifizetési kritérium).

131.1. A támogatások legfontosabb jegyei:

131.2. Az eddigiekbõl kitûnt, hogy a támogatások címzettjeinek árukat és piaci jellegû szolgáltatásokat kell termelni. Piaci jellegû szolgáltatásnak minõsülnek azok a szolgáltatások, melyek a piacon adás-vételi tranzakciók tárgyát jelenthetik és olyan egységek állítják elõ, melyek eszközeinek zöme (az összes folyó bevételük legalább 50%-a) az általuk elõállított értékek értékesítésébõl származik (az alapul vett árkategóriáktól függetlenül - vö. NSZER 307). Ennek következtében olyan egységek, melyek nem piaci jellegû szolgáltatásokat kínálnak, nem lehetnek támogatások címzettjei, még akkor sem, ha emellett árukat is termelnek (pl. állami útfelügyelet által kitermelt nyersfa).

Piaci jellegû szolgáltatásnak minõsülnek a kereskedelmi és tárolási szolgáltatások. Így mind a kereskedelem, mind a piaci rendtartás hatáskörébe tartozó tárolók kaphatnak támogatást. Ezek lényegi tevékenységét a mezõgazdasági termékek és termények vásárlása, tárolása és újraértékesítése teszi ki (vö. 137, Útmutató a piaci rendtartás szerepérõl).

131.3. A MSZR-ben támogatásnak számít:

Ilyen tételek a mezõgazdaságban például:

A kamattámogatások akkor is mezõgazdasági támogatásnak számítanak, ha az állam ezt közvetlenül a pénzintézeteknek folyósítja, noha ez a gyakorlat megsérti a kifizetési elvet. Abban az esetben azonban, ha egy támogatás esetén a kamattámogatás és a törlesztõrészletek támogatása nem különíthetõ el egymástól, úgy a teljes támogatást vagyonjuttatásként kell elkönyvelni azt feltételezve, hogy az ilyen jellegû juttatások túlnyomó részt a korábbi beruházásokra jutó törlesztõ részleteket befolyásolják.

131.4. A többi tevékenységtõl eltérõen a mezõgazdaság esetén a vásárolt ráfordításokhoz nyújtott támogatások is figyelembe veendõk, mint pl. a Németországból ismert, közvetlenül a gazdálkodóknak fizetett dízelüzemanyag-támogatás esetén.

Így a vásárolt ráfordítások kapcsán a mezõgazdaságnak, ill. az erdõgazdaságnak fizetett támogatások - kifizetési elvnek megfelelõen - a címzettnél könyvelendõk el. A támogatás összege ekkor a támogatások között szerepel, azonban vásárolt ráfordítások beszerzési árait ekkor nem szabad nettósítani. Amennyiben a beszállítók kapják a támogatást, úgy a helyzet fordított, vagyis a mezõgazdasági támogatásoknál nincs mit elkönyvelni, ezzel szemben a beszerzési árakat alacsonyabb szinten kell a MSZR-ben és az ESZR-ben figyelembe venni.

131.5. Nem sorolhatók a támogatások közé:

131.6. A NSZER-ben alkalmazott támogatásról szóló definíció és a kifizetési elv értelmében a MSZR-ben és az ESZR-ben csak a mezõgazdasági termelést ténylegesen érintõ támogatások kisebb része könyvelhetõ el (mégpedig az a rész, mely közvetlenül a mezõgazdaságnak kerül átutalásra és a definíciónak megfelel). Ezen túlmenõen kifizetésre kerülnek más, a mezõgazdaság termést kedvezményezõ összegek, melyek címzettjei a mezõgazdasághoz kapcsolódó egyéb tevékenységi körök (különösen pl. a piaci rendtartás hivatalai).

6. Vállalkozások adózás elõtti jövedelme, földbérlet, kamatok, mezõgazdasági és erdõgazdasági tevékenységbõl származó, adózás elõtti nettó jövedelem

132.1. A MSZR és az ESZR 3. táblázatában szereplõ adózás elõtti üzemi jövedelem a támogatásokkal növelt piaci árakon számolt bruttó hozzáadott érték és a nem önálló tevékenység jövedelme, valamint a termelési adók és az értékcsökkenési leírás különbözeteként áll elõ.

132.2. Az adózás elõtti jövedelem nyújt fedezetet a termelés érdekében lekötött föld és tõke, valamint a munkaerõ (a gazdálkodó és a családtagok, akik részére a nem önálló tevékenység jövedelme pozíciónál nem került bértétel megállapításra) megtérülésére. A 3. táblázatban külön tételek (földbérleti díj és egyéb pénzbeni és természetbeni teljesítmények, a kamatok és a mezõgazdasági tevékenység jövedelme) foglalkoznak a három erõforrás (föld, tõke és munkaerõ) részletezésével.

(lásd az addendumot)

133.1. A földbérleti díj és egyéb pénzbeni és természetbeni teljesítmények a bérelt föld után a tulajdonosoknak fizetett összegeket jelenti.

A 3. táblázatban feltüntetésre kerülõ adatok magukban foglalják a ténylegesen a tulajdonosnak fizetett nettó földbérleti díjakat (beleértve a rajtuk álló épületek díjait is). Ideszámítanak azon bérleti díjak is, mely esetében a bérbe adó maga is mezõgazdasági termelõ és egyidejûleg más területeken gazdálkodik.

Nem számít földbérleti díjnak a MSZR és az ESZR logikája szerint az egy évnél rövidebb idõre fizetett díj. Az ilyen jellegû speciális földhasználat leginkább üzemek közötti értékesítésnek minõsíthetõ.

133.2. Nem tartoznak földbérleti díj és egyéb pénzbeni és természetbeni teljesítmények közé:

Az épületek rendszeres karbantartásának költségei, földadó és az épületbiztosítások díjai nem tartoznak bele a nettó bérleti díjakba, mert a NSZER szerint ezek a bérlõt terhelõ tételként kerülnek elkönyvelésre.

133.3. A mezõgazdasági termelõk által a termelés érdekében felhasznált saját területek után földbérlet nem kerül felszámításra.

134.1. Kamatok alatt a felvett hitelek után fizetett összegeket értjük, melyek a tõke névértékére vonatkozó fix vagy változó mértékû százalékláb szerint kerülnek kiszámításra, s elõre megadott idõpontokban teljesítendõk. A MSZR-ben és a ESZR-ben olyan hitelek kamatait kell feltüntetni, melyek a termelés érdekében kerültek felvételre.

134.2. Kamatként csak a ténylegesen másoknak kifizetett összegeket lehet elkönyvelni, a saját tõke utáni fiktív kamatok a mezõgazdasági tevékenység jövedelme részeként jelennek meg a 3. táblázatban (vö. 135).

135. A mezõgazdasági tevékenység jövedelme a 3. táblázatban az adózás elõtti üzemi jövedelem és a földbérlet, valamit a kamatok különbözetét jelenti (vö. 132.2). Ez a jövedelemkategória nyújt fedezetet a gazdálkodó-tulajdonos és családtagjai munkabérére, ill. a saját tõkére számított fiktív kamatra. A tulajdonos szó a különbözõ társasági formáknál értelemszerûen interpretálandó. Le kell szögezni, hogy az így kalkulált jövedelmek az esetleges szociális juttatásokat nem tartalmazzák.

(lásd az addendumot)

Következõ fejezet