Új, EU-konform gazdálkodási és környezetvédelmi szabályok a mezőgazdasági termelésben

II. rész

 

Előző számainkban közöltük a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 4/2004. (I. 13.) FVM rendeletét, amely az egyszerűsített területalapú támogatások, valamint az agrár- és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról szól, és megkezdtük az EU jogharmonizációval összefüggő új gazdálkodási és környezetvédelmi előírások tartalmi elemzését.

Ebben a részben az állattartással összefüggő szabályozás részletezésével és várható hatásainak elemzésével foglalkozunk, amelyek döntően a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" előírásai között találhatók meg. A „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” (1. sz. melléklet) szabályai az állattartással összefüggő előírást csak a művelés minimális szintjével kapcsolatos szabályok között említi a következők szerint: a gyepterületek természetes termőképességéhez igazodó legeltetést kell folytatni.

 

1.) A legeltetésre vonatkozó előírások

A 2. Gyepgazdálkodás fejezetben ennek pontosítására, illetve a telepítési sűrűség felső határainak kijelölésére az szerepel, hogy:

Ø       az állatsűrűség mértéke nem haladhatja meg:

·         szarvasmarha, juh, kecske és vad esetében az 1,8 állategység/ha,

·         szabadtartású baromfi esetében az 1,4 állategység/ha,

·         szabadtartású sertés esetében az 1 állategység/ha értéket.

Így a korábbi „számosállat” fogalomnak megfelelő állategység telepítés megadásával a nehezen ellenőrizhető „termőképességhez igazodó” legeltetés felső korlátja jelent meg.

 

2.) Az állati trágyák tárolására, felhasználására vonatkozó előírások

 

Az állatok trágyatermeléséhez kapcsolódó tárolási, kezelési és a hasznosítással, kijuttatással kapcsolatos feladatok döntően az állattartó telepek feladatkörébe tartoznak, újonnan létesítésre tervezett telepek esetében a trágyatechnológia korszerű és környezetkímélő technológiájának megoldása alapkövetelmény. Kevés olyan működő telep van, ahol a hasznosítást, trágyakijuttatást idegen területen, szerződéses kapcsolattal tartósan és jól megoldható. Erre való tekintettel a trágya tárolás és hasznosítás feladatait az állattartással együtt tárgyaljuk.

 

A „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” 3. Tápanyag gazdálkodás fejezete alapvetően a 49/2001. (IV. 3.) sz. kormányrendelet előírásainak kivonatát tartalmazza, amely a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéséről szembeni védelméről rendelkezik, és az EU 91/676/EGK jelű Tanácsi (Nitrát) Irányelvének a hazai jogrendbe való átültetését jelenti. A rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza „a jó mezőgazdasági gyakorlat szabályait a vizek nitrát-szennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében”. Az alábbiakban két előírásgyűjteményt párhuzamosan tárgyaljuk.

 

Ø       Tápanyag-gazdálkodást legalább 5 évente elvégzett talajmintavétel alapján kell végezni.

A fenti „nitrát rendelet” talajvizsgálatokra vonatkozó előírásai az önállóan, vagy szerves trágyázás mellett történő műtrágya használat, valamint a hígtrágya kijuttatás szabályozására készültek, az alábbiak szerint:

·                                                                             Műtrágyát talajvizsgálatokra alapozott számítások alapján lehet felhasználni. A talaj tápanyagvizsgálatát legalább 5 évente, gyepek esetében legalább 10 évente kell elvégeztetni.

·                                                                             A gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos műtrágyaadag számításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyagellátottságát, a növény tápanyagigényét, az elővetemény hatását, és a korábban kijuttatott szervestrágya nitrogénigény csökkentő hatását.

·                                                                             Nitrogén műtrágyát akkor kell adagolni, amikor a növény legjobban képes azt hasznosítani. Ősszel csak akkor lehet kiadni, ha a területen levő növény azt hasznosítani tudja.

·                                                                             A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak.

Az új szabályozás megjelenése azt jelenti, hogy ebben a körben a mintavételt követő talajvizsgálatok eredményei alapján kell a kijuttatást végrehajtani a kizárólag istállótrágya felhasználását végző gazdálkodók esetében is.

 

Ø       A gazdálkodó a nitrogén trágyázás során a természetileg érzékeny, továbbá a nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területeken a megadott határértékeket (lásd e melléklethez tartozó kiegészítő táblázatban foglaltakat) nem haladhatja meg.

A szerves eredetű nitrogén hatóanyagra vonatkozó, hektáronként kijuttatható mennyiségi határérték nitrátérzékeny területeken 170 kg/ha. Egyéb területeken is megadja a határértéket, ami 200, ill. 300 kg/ha a terület adottságainak megfelelően.

A nitrát rendelet előírása csak az érzékeny területekre adja meg a határértéket az alábbi pontosítással:

·                                                                             mezőgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is.

 

Ø       5%-nál meredekebb lejtésű területeken a trágyát csak növénnyel fedett területen, azonnali bedolgozás mellett lehet használni.

A lejtős területek szabályozása szigorítást tartalmaz a rendelethez képest:

·                                                                             Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni.

 

Ø       Trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, valamint hullámtereken, parti sávokban és vízjárta területeken.

A szabályozás itt tartalmilag azonos, de részletezőbb:

·                                                                             Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védőtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor.

 

Ø       Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, trágyalé, hígtrágya betakarítás után csak akkor juttatható ki a szántóterületre, ha a trágyázás és a vetés közötti időszak nem több, mint 14 nap és még az adott évben megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül a területre.

A szabályozás a rendeletben tartalmilag azonos, de megadja a tilalmas trágyaféleségeket:

·                                                                             Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, így trágyalé, hígtrágya, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre.

Megjegyzendő, hogy részletes vizsgálatok szerint a kevésbé gyors hatású trágyaszerek, pl. komposztok is okozhatnak vízszennyezést nitrátkimosódás révén, amennyiben a terület túlzottan hosszú ideig marad növénytakaró nélkül, mint pl. kukorica előveteményként termelt gabona tarlója esetében.

Ø       Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Nem juttatható ki trágya fagyott (a talaj 5 cm vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott), vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra.

A rendelet ezzel kapcsolatban magyarázatokat is ad:

·                                                                             Az összefüggő hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja.

·                                                                             Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthető a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására.

·                                                                              Vízzel telített a vízkapacitásig telített talaj, mely nem képes további víz felvételére.

 

Ø       A gazdálkodó istállótrágyát csak szigetelt alapú, a csurgalék víz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornával és aknával ellátott olyan trágyatelepen tárolhat, ahol biztosítható az állattartó telepen keletkezett 8 havi trágyamennyiség tárolása.

A rendelet itt részletesebb:

·                                                                             A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra.

·                                                                             Mélyalmos trágya - amennyiben nem ütközik más előírással - előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. A karámok csurgalékvizének gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet.

 

Ø       Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén legfeljebb 2 hónap időtartamra alakítható ki a vonatkozó jogszabályban meghatározott feltételek betartása mellett

A jogszabályi feltételek:

·                                                                             Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén - legfeljebb 2 hónap időtartamra - olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol

a) a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van,

b) felszíni víz nincs 100 m-en belül.

Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén.

·                                                                             A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket.

 

Ø       A gazdálkodó hígtrágyát, trágyalevet, csurgalék vizet és silólevet kizárólag csak olyan szivárgásmentes, szigetelt tartályban vagy medencében tárolhat, amely legalább 20 évig ellenáll a korróziónak és befogadási kapacitása legalább 4 havi mennyiség tárolását biztosítja.

A rendelet további kiegészítő szabályokat is ad:

·                                                                             Trágyatároló műtárgyak méretezésekor az alábbiakban meghatározott tárolási kapacitáson felül figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt is, ami a kihelyezésre használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból (belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből adódó elöntés) adódhat.

·                                                                             A trágya tárolása során eleget kell tenni a felszín alatti vizek minőségének védelmére vonatkozó, külön jogszabályban foglalt előírásoknak. (33/2000. (III. 17.) kormányrendelet a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról)

 

A tápanyag gazdálkodás területéhez kapcsolódóan a nitrát rendelet az alábbi többlet előírásokat tartalmazza, amelyeket a különböző méretű és elhelyezkedésű állattartó telepeknek a rendeletben előírt határidő elteltével már teljesíteniük kell, de azok betartása már azt megelőzően is ajánlott:

·                                                                             A trágyakijuttatás során alapvető követelmény, hogy a nitrát kimosódás a lehető legkisebb legyen. Szakszerű a trágyázás, ha a talaj tulajdonságainak, tápanyagellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény helyesen megválasztott termésszintjéhez tartozó tápanyagigénynek megfelelő adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyagtartalmának ismeretében történik.

·                                                                             A trágyázást pontos adagban és egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek karbantartásáról rendszeresen gondoskodni kell.

·                                                                             Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya mennyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalma hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe.

·                                                                             A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található.

·                                                                             Az istállótrágya kijuttatásának jellemző ideje augusztus-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet.

·                                                                             Istállótrágyát, egyéb szerves tárgyát elsősorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül az egynyári takarmánynövények mellett elsősorban a cukorrépa, a kukorica, és a repce tartozik ide.

·                                                                             A kijuttatott istállótrágyát lehetőleg azonnal, de legfeljebb 14 napon belül a talaj felső szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetőleg a tél beállta előtt a trágyatároló kiürüljön.

·                                                                             Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani az istállótrágya kijuttatás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb.

 

Következtetések:

Az állattartó telepeken termelt trágya tárolásával és kijuttatásával kapcsolatosan sokrétű és komoly tervezési és szervezési munkát igénylő előírás van érvényben, illetve került újonnan megállapításra. Ezek jelentős része megbízhatóan csak úgy oldható meg, ha az állattartó telep környezetében a trágya elhelyezésére alkalmas, és a vetésváltásnak megfelelően váltogatható mezőgazdasági hasznosító terület áll rendelkezésre. A legmegfelelőbb természetesen, ha ezek saját kezelésben, még inkább saját tulajdonban vannak, de hosszú távra kötött, rövid idő alatt fel nem bontható bérleti, ill. trágya fogadására kötött szerződés is megfelelő lehet.

Az előírások jelentős része alacsony többletráfordítással, ill. beruházással, esetleg többlet költségek nélkül is megvalósítható. Nem tartozik ezek közé a trágya tárolása és kijuttatása. Ennek főbb okait az alábbiakban jelölhetjük meg:

Ø                                                                                                       A szerves trágyák használata az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult, az olcsó műtrágya anyagok miatt, a trágya hasznosítandó melléktermékből elhelyezendő (eltüntetendő) hulladékká minősült át.

Ø                                                                                                       Az almos technológiáknál szükséges szigetelt aljzatú, megfelelő kapacitású és jó érlelést biztosító telepei mind a kis- mind a nagy állatlétszámú telepeken jelentős részben hiányoznak.

Ø                                                                                                       A hígtrágyás technológiáknál a hatalmas – és szakmailag nem indokolható – túlhigítás (pl. sertéstelepeknél 200-800 % közötti értékű) miatt a termelt trágya mennyiség szakszerű tárolásához eddig sem rendelkeztünk megfelelő minőségű és kapacitású tárolókkal, a kötelező tárolási idő meghosszabbításával pedig a tárolandó mennyiség is megnőtt.

Ø                                                                                                       Az elhelyező területek gyakran távol helyezkednek el a telepektől, emiatt a szállítási feladat – különösen a túlhigítással járó többletvolumen esetén - gazdaságosan nem biztosítható.

Az előírások teljesítésére való felkészülés tehát – különösen ezeken a területeken – a telepi tartás- és trágya technológia jelentős átépítését igényelheti, ezt követően lehet csak a valóban szükséges trágya mennyiségre az előírt minőségű tárolókat megépíteni. Ezek azonban nemcsak a nálunk gazdagabb országokban elterjedten alkalmazott (fém, beton, műanyag stb.) tartályok lehetnek. Megfelelő alátámasztással, az élettartamnak megfelelő tartósságú, erősített, többrétegű szigeteléssel bélelt nagy térfogatú medencékkel a fajlagos tárolótérköltség csökkenthető. Az esetleges szivárgás észlelésére azonban ilyenkor alsó csőhálózatot kell telepíteni. A szükséges beruházások azonban – különösen a nagy állatlétszámú telepek esetében hatalmas összegeket igényelhet, amelyek fedezete a jelenlegi alacsony jövedelmezőség mellett gyakorlatilag nem termelhető ki, a megvalósítás egyéb tartalékokat feltételez.

 

3.) Az állattartás állategészségügyi, állatjóléti és környezetvédelmi előírásai

 

Ø       A gazdálkodónak az állattartás során gondoskodnia kell az állat számára olyan életkörülmények biztosításáról, amelyek megfelelnek az állat fajának, fajtájának, nemének, korának jellemző fizikai, élettani, tenyésztési, viselkedési és szociális sajátosságainak, valamint egészségi állapotának.

Az előírással kapcsolatosan részletes szabályokat találhatunk a tudományosan megalapozott és a gyakorlattal is alátámasztott fajtaspecifikus tartástechnológiai leírásokban, állathigiéniai ajánlásokban, ill. a 32/1999. (III. 31.) FVM mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól készült rendeletében. A rendelet szabályozásának jellegét az alábbi példákon mutatjuk be:

3. § Az állattartó az állat tartása során köteles:

·                                                                                                                                     az adott állatfaj, illetve -fajta élettani, viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni,

·                                                                                                                                     az állatot jólléte érdekében szakszerűen gondozni,

·                                                                                                                                     a megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján az állatot annak fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasítottságának fokára, fiziológiai állapotára, etológiai szükségleteire figyelemmel takarmánnyal és folyadékkal ellátni, valamint gondozni,

·                                                                                                                                     biztosítani, hogy az állatnak adott takarmány és folyadék ne tartalmazzon olyan anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat,

·                                                                                                                                     az állatot fiziológiai szükségleteinek megfelelő időközönként megetetni,

Az állatok férőhelye feleljen meg az állat fajának, fajtájának, korának, ivarának, élettani állapotának és az állat hozzáférjen a pihenő-, etető-, itató-, trágyázótérhez.

 

Ø       Az állat etetése és itatása során csak olyan takarmányt és ivóvizet, illetve egyéb itatásra alkalmas folyadékot szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

A szabályozás alapja az 1995. évi XCI törvény (módosította a 2001. évi XXII. törvény) Az állategészségügyről:

3. § Az állattartás állategészségügyi követelményei 

(2) Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetőleg közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

(3) Az állat szaporodási és termelési eredményeinek növelésére vagy más célból tilos - a jogszabályban meghatározott - hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.

4. §

(3) Az állattartó hely létesítéséhez szükséges engedély az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki.

 

Ø       Az állattartó köteles állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni.

Ø       Az állattartónak az állatok tartása, szállítása és forgalmazása során gondoskodnia kell az állategészségügyi, állatvédelmi és környezetvédelmi előírások betartásáról.

A fentiekkel kapcsolatos részletes szabályok az 1995 évi XCI. Tv-ben szerepelnek, pl.:

3. § (1) Az állat tartásánál meg kell tartani az állategészségügyi, a közegészségügyi, a környezetvédelmi, valamint az állatvédelmi előírásokat; ezeket érvényesíteni kell az állat szállítása, forgalmazása, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállítása, feldolgozása, tárolása és forgalmazása során is.

Az állattartó, illetve az állatorvos kötelezettségei és jogai

5. § (1) Az állattartó köteles

a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni;

(5) Az állattartó jogosult eldönteni, hogy az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet mely arra jogosulttól veszi igénybe.

(6) Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával, takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni.

További kapcsolódó jogszabályok:

 

4.) Intenzív sertés- és baromfitartó telepek új környezetvédelmi előírásai

Az Integrált Szennyezés-megelőzésről és Csökkentésről szóló, 96/61/EC Tanácsi Irányelvet (IPPC Direktíva) 1999. október 30-án kellett az Európai Unió valamennyi tagországának saját jogrendjébe átültetnie.

A magyarországi EU jogharmonizációnak és az EU követelményeknek megfelelően az IPPC Irányelv a környezetvédelem általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény módosítása és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait lefektető, 193/2001. (X.19.) számú kormányrendelet megalkotása révén épült be a magyar jogrendszerbe. A kormányrendelet 2001. októberében lépett hatályba és az összes érintett létesítményben való maradéktalan végrehajtásának határideje 2007. október 30.

A 193/2001. (X. 19.) kormányrendelet 1. számú melléklete szerint az IPPC Irányelv hatálya alá tartoznak a:

Ø       Létesítmények intenzív baromfi- vagy sertéstenyésztésre, amelyeken több mint

·         40 000 férőhely van baromfi számára,

·         2000 férőhely van (30 kg-on felüli) sertések számára,

·         750 férőhely van kocák számára.

A hazánkban szokásos integrált rendszerű nagyüzemi sertéstelepek esetén az irányelv alá besorolandó telepek körét a hízók és a kocák trágyatermelés egyenértéke alapján célszerű meghatározni.

Az IPPC Irányelv kiemelkedő jelentőségű környezetvédelmi irányelv. Célja, a környezetre jelentős hatással bíró tevékenységek olyan egységes engedélyezési rendszerének megteremtése, melynek eredményeként a szennyezés megelőzhető, és amennyiben ez nem lehetséges, a lehető legkisebb mértékűre csökkenthető a környezet egészének védelme céljából.

 

Az IPPC új, alapvető követelménye az elérhető legjobb technikák (BAT: Best Available Techniques) bevezetése és alkalmazása. A BAT pontos meghatározása a környezetvédelem általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény. 4.§. vb) bekezdésében található (a törvényt a 2001 évi LV. törvény módosítja, mely egyes törvényeknek a környezet védelme érdekében történő, jogharmonizációs célú módosításáról szól).

 

Az új szabályrendszer részletes ismertetését a sorozat további cikkében közöljük.