Állattartás és Takarmányfeldolgozás Gépesítése

Tehenészetek EU-konform szerint

Az Európa Tanács 98/58/EC számú, a gazdasági állatok védelméről szóló alapvető irányelve 1998-ban lépett életbe. Ezt előkészítette 1968-ban a szállításról, 1978-ban a telepi állatvédelemről és 1979-ben a vágásra vonatkozó állatvédelemről szóló rendelet. 1997-ben jelent meg az a bizottsági javaslat, mely a gondozással, ellenőrzéssel, épületek felszerelésével, berendezésével, menedzsmenttel, a genotípus és fenotípus megváltoztatásával és a takarmányozás állatvédelmi vonatkozásaival foglalkozik. Ezen legfontosabb irányelveket tartalmazza az időközben hazánkban megjelent állatvédelmi törvény is.

Az állatvédelem (szarvasmarhák védelme) magyarországi legfontosabb jogi szabályai a következők:
1.) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. Törvény (hatálybalépés 1999. január 1-jén), -a mezőgazdasági haszonállatok sajátos tartási szabályait e törvény nem tartalmazza.
2.) A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályai (A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 32/1999. (III.31.) FVM rendelet hatálybalépés 1999. április 1-jén), melynek belső tartalma az alábbi:
-3 § - 15 § minden állatra való általános rendelkezések,
-1 sz. melléklet: A borjak tartása.
-4. sz. melléklet: A mezőgazdasági haszonállatokon érzéstelenítés nélkül

végezhető beavatkozások. 2 pont: szarvasmarha. A már érvényes EU állatvédelmi irányelvek a szarvasmarhatartást több területen érintik, így pl. az állatorvosi gyakorlatra vonatkozóan (78/1027.) a borjúnevelésben (91/629., 97/2), a vágás előtti kábítást érintően (74/577.), a vágásra (93/119.) vagy a szállításra (95/29.) kiterjedően, melyeket figyelembe kell vennünk a tej és marhahús termelésénél, vagy tenyészállat előállításánál. A borjúnevelésben pl. a 97/2. EC EU-határozat tiltja a 8 hetesnél idősebb borjak ketreces tartását.

Technológia fejlesztés
A különböző korú és hasznosítású szarvasmarhák közérzetének és egészségének lényeges javításához sok esetben a meglévő tartásmódok vagy technológiai elemek jelentős módosítására van szükség. E tekintetben különösen a hazai tejtermelő állományok egy részének tartása problematikus az egész éves zárt, legelő és kifutó nélküli tartásmód miatt. A szabad levegő és megfelelő mozgáslehetőség mellett a padozat pl. igen fontos eleme a tartásmódnak. Az állatvédelem és a környezetvédelem bizonyos szempontjai között a jelenleg használatos technológiák esetében nehezen feloldható célkonfliktus van. Az állatok mozgásterének korlátozásával, lejtős és sima – tehát jól tisztítható, ám, gyakran csúszós – padozat bevezetésével az istállók ammónia kibocsátása csökkenthető. Ugyanakkor az ammónia-emisszió csökkentésére – a szerves trágya tárolása és kijuttatása során – lehetőség van az állatok jólétének korlátozása nélkül és az említett területeken a csökkentési lehetőség lényegesen nagyobb, mint az istállóban vagy a legelőn.
A szarvasmarhák védelme a túlzott hideg és meleg ellen nemcsak gazdasági, hanem állatvédelmi kérdés is. A ketreces borjúelhelyezésnél, legeltetésnél, vagy a kifutókban a borjak és növendékek, tejtermelő tehenek vagy húsmarhák védelme a szélsőséges klímahatásoktól ma még sokszor megoldatlan. A technológiai elemek szinte mindegyikének van állatvédelmi vonatkozása, melyet mielőbb értékelnünk kell. A fejés esetében pl. az EU állatvédelmi ajánlása szerint az alkalmazott fejőberendezéseket úgy kell üzemeltetni, hogy megelőzhető legyen a tőgysérülés. Ezzel kapcsolatban utalnánk néhány visszatérő rendellenességre a hazai üzemi gyakorlatban:
. • A túl magas átlagos kollektorvákuum következtében növekszik a vérpangás a tőgybimbókon, bimbó ödéma alakulhat ki.
. • A túl nagy periodikus és egyenetlen vákuumingadozás következménye, hogy fejés közben baktériumok juthatnak a tőgybimbó belső terébe.
. • Fejés közben sokszor túl kevés a hatékony légtartalék. Hatására a fejőberendezés részegységeiben megnövekedhet a vákuumingadozás és a fertőzőanyag-továbbítás esélye.
. • A gyakran tapasztalt hibás pulzátorműködés bimbósérüléseket okoz.
. • A túlhasznált fejőgumik alkalmazása következtében a fejőgumik belső felülete

tisztíthatatlan, ezért fertőző anyagokat továbbíthat tőgybimbóról tőgybimbóra. A fogyasztásra szánt tej hűtésének, a hűtőgépek műszaki paramétereinek nincsenek közvetlen állatvédelmi hatásai. A borjúitatásra használt tejnek, e tej hűtésének és pasztőrözésének viszont igen. Előírás, hogy az itatásra szánt tejet külön tartályban kell összegyűjteni és hűteni, majd itatás előtt hőkezelni. Gazdaságaink jelentős részében e tejhűtők és hőkezelést végző gépek hiányoznak. E pótlólagos beruházást a borjak egészségvédelme indokolja.

Következtetések, javaslatok
A hazai állatvédelmi kutatásoknak a szarvasmarha ágazatban az állat közérzetének, egészségének ellenőrzése mellett a technológiai környezet elemzésére is ki kell terjedniük. Az ilyen – több szempontot integráló – egységes értékelési, minősítési rendszer (index system) kidolgozása sürgető feladat. A minősítési rendszer létrehozása mellett ki kellene alakítani az állatvédelmi törvény és a hozzá tartozó végrehajtási utasítás betartásához és fejlesztéséhez szükséges intézményhálózatot (kutatás, fejlesztés, engedélyez, ellenőrzés) a megfelelő finanszírozással. Szarvasmarhatartási, sőt tenyésztési technológiáink állatvédelmi szempontú átértékelésére van tehát szükség, melynek során az ágazatban a termék-előállítás ésszerű szempontok alapján szabályozottabbá, ellenőrizhetőbbé, természetesebbé és etikusabbá válik.

Kutatási téma felelőse: Dr. Bak János

Letöltés pdf formátumban a teljes anyag (120 Kb)