A Magyarországon tenyésztett kecskefajták főbb jellemzői

Németh Tímea (ÁTK), Dr. Kukovics Sándor (ÁTK), Baranyai Gábor (MKSZ)

A kecskék tartásának alapvető indoka Európában és hazánkban is a tejtermelés illetve az erre épülő tejtermék (főleg sajt) előállítása. Ennek megfelelően legnagyobb fontosságot élvez az a kecsketej mennyiségének növelése, mely meghatározó tényezője a termelés gazdaságosságának is.

A tej és a tejtermékek mindig fontos szerepet töltöttek be az emberi táplálkozásban, így már hamar az állattenyésztési és genetikai kutatások alapjául szolgáltak. A hagyományos nemesítési eljárásoknak köszönhetően a tejmennyiség jelentősen növekedett, azonban ezzel párhuzamosan a tej beltartalmi értékei csökkentek. Hazánkban a kecsketej, illetve a belőle készült tejtermékek iránti kereslet nem magas, azonban Franciaországban, Szlovéniában borsos árat fizetnek a fogyasztók érte. Ma már orvosi kutatások bizonyítják, hogy a kecsketej és a belőle készült termékek élettani hatása rendkívül kedvező. A kecsketej, - az összes tejfajta közül a legegészségesebb - vitamintartalma sokkal magasabb, mint a tehéntejé és tejérzékenyek nagyobbik hányada is fogyaszthatja. Nemcsak könnyen emészthető és ízletes, de a daganatos megbetegedések egyik természetes gyógyszere is. Magas fehérjetartalma és a tejfélék közül legkedvezőbb esszenciális aminosav összetételének köszönhetően fontos szerepet tölt be a gyomorbetegek, az emésztési zavarokkal küszködők és az idős korosztály táplálkozásában. Alkalmas az allergiák gyógyítására, rendszeres fogyasztásával - kedvező kalcium-foszfor aránya révén - a csontritkulás is megelőzhető.

Magyarországon jelenleg 6 fajta tenyésztése folyik, melyből 5 fajta tejhasznosítású, 1 pedig húshasznosítású. A tejelők közül az alpesi és a szánentáli, az Európai Unió országaiban a legelterjedtebb és legnagyobb termelési eredményekkel rendelkező tejelő fajták.

A húshasznosítású búr ugyancsak külföldről származik, de ma már vannak az országban hazai tenyésztésű egyedei is.

A hazánkban fellelhető, de nem az előbb említett fajtákba tartozó kecskék jelentős hányada a Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége (MKSZ), mint fajtafenntartó szervezet alá tartoznak. Ezen, eltérő küllemű és termelésű kecskeállományból jelenleg kialakítás alatt állnak az elsősorban kültakaró színe alapján megkülönböztetett tejelő fehér-, tejelő barna-, tejelő tarka magyar fajták. A tejelő fehér magyar fajtából közel 2700, a tejelő barnából 3400, a tejelő tarkából 2900 fajtatiszta anyakecskét tart nyilván az MKSZ. A tejelő fehér magyar fajta esetében követelmény az egyöntetű fehér szín, a tejelő barna magyar fajtában a barna szín valamennyi árnyalata megtalálható. A tejelő tarka magyar egyedek kültakarójában egyszerre több szín, zömében a barna és a fekete különböző árnyalatai fehér színfoltokkal együtt jelennek meg.

A fajták küllemi tulajdonságai a kiindulási, heterogén anyaállomány és a fajta kialakításába bevont génimmigrátor fajták hatásai következtében, egyelőre elég tág határok között mozognak.

A fajtáknál általánosságban kívánatos a közepes és annál nagyobb testsúly (anyáknál 50-70 kg, bakoknál 70-100 kg), az ehhez kapcsolódó testméretekkel, valamint a magas termelési szintet és hosszú, hasznos élettartamot lehetővé tevő küllemi tulajdonságok megléte. Az egyedek lehetnek szarvaltak vagy szarvtalanok, a nyakon függelékkel vagy anélkül illetve szakállasok vagy szakálltalanok. Szőrzetük lehet rövid, félhosszú és hosszú.

1. táblázat. A tejelő magyar fajtakörbe tartozó kecskék termelési paraméterei

Forrás: Magyar Kecsketartók és Tenyésztők
Országos Szövetsége Tenyésztési Programja

2. táblázat. A Szövetség adatbázisában regisztrált anyakecskék termelési mutatói

A már említett import tejelő fajták, azaz a szánentáli és az alpesi fajtafenntartója az Alpesi és Szánentáli Kecsketenyésztők Magyarországi Egyesülete (ASZE), nyilvántartásukban az alpesi fajtából közel 450, a szánentáliból 970, míg a búrból 55 fajtatiszta anyakecske szerepel. Természetesen minkét tenyésztőszervezet, az MKSZ és az ASZE adatbázisában is találhatók a felsorolt 6 fajta különböző keresztezéseiből származó egyedek.

Az alpesi és a szánentáli kecskék hazai tenyésztésének fő célja elsősorban a fajta tisztavérben történő fenntartása és folyamatos javítása, emellett a hazai állományának növelése, amely minél jobban közelítse meg az élen járó külföldi tenyészetek eredményeit. Másik célja a hazánkban fellelhető, alacsony termelésű, még szórvány állományok, valamint a tejelő magyar fajtakörbe tartozó anyakecskék tejtermelésének javítására. Fajtatisztán vagy fajta-átalakító keresztezésben felhasználva alkalmas az intenzív, félintenzív tejtermelés megvalósítására. Cél a 275-300 napos laktációs időszak és a kiegyenlített perzisztenciához tartozó magas tejtermelés elérése, a szaporasági mutatók és a tej beltartalmi értékének javítása mellett.

A szánentáli kecske kültakarója egyöntetűen fehér színű, míg az alpesi kültakarója pirított zsemleszínű, a lábakon valamint a hát felső vonalán fekete. A barna mélyebb tónusai is előfordulhatnak, sőt a teljesen fekete szín is megengedett. Polichrom változatban az állat barna vagy fekete alapon fehérfoltos, szintén fekete hátszíjjal.

Mindkét fajta testalakulása kifejezett tejelő jellegre utal. A fej lehet szarvalt vagy szarvatlan, a nyakon függelékes vagy anélküli, szakállas vagy szakálltalan. A tőgy mirigyes és terjedelmes, jól függesztett.

3. táblázat. A szánentáli és az alpesi kecskefajta termelési paraméterei

4. táblázat. Az ASZE adatbázisában regisztrált anyakecskék termelési mutatói

5. táblázat. A tejelő magyar fajták tömeggyarapodási adatai

6. táblázat. Az alpesi, szánentáli és búr fajták tömeggyarapodási adatai

Az egyetlen húshasznosítású fajta hazánkban a búr, melynek tenyésztési célja elsősorban a fajtatiszta állomány genetikai képességének fenntartása és javítása, emellett nagy tenyészértékű tenyészállatok biztosítása a hazai húshasznosítású kecsketenyésztés számára, akár a fajtatiszta populációk fenntartására, akár vágóállat előállító keresztezésekre.

A fajta egyedeinek egész habitusa a hústermelést sugallja. A kifejlett anyák testsúlya 50-75 kg, a bakoké 80-130 kg is lehet. Az állat alapszíne fehér, nyaka és feje vörösesbarna, az orrhát hajlott és általában hóka. Mindkét nemben szarvalt. Jellegzetessége a fajta nemesítésében résztvevő núbiai kecskétől örökölt hosszú, lógó, barna fül, melynek végei kifejlett állatnál felkunkorodnak. Rövid, egyenletes szőrzet fedi a testét. A szőrmentes helyeken, például a farok alatt, sötét pigmentfoltok találhatók. A háta széles és jól izmolt. A combok teltek, mélyen lehúzódóak. A medencealakulása széles és hosszú, ezért könnyen ellik. A tőgy félgömb alakú, feszesen felfüggesztett. Tejtermelése sem elhanyagolható, hiszen a gidák nagy súlygyarapodásához megfelelő mennyiségű és beltartalmú tejre van szükség, laktációs tejtermelése elérheti a 300-500 litert. A tenyésztésbevételi ideje 10-12 hónapos életkorra tehető. Nemi ciklusa aszezonális, ivarzása azonban augusztustól januárig intenzívebb. Az állat nyugodt vérmérsékletű és nagyon jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik. Ellésenkénti szaporulata 1,6-2,2. Napi súlygyarapodása intenzív, az első 100 napban hímivarnál 230 g, nőivarnál 180 g. A vágási kitermelése 50% fölötti, húsformái kiválóak, húsa ízletes, zsírszegény. Kitűnő hústermelési és vágási tulajdonságai keresztezésekben is jól megjelennek.

Az adatokból az olvasható ki, hogy egyelőre minden fajta, de főként a tejelő magyar fajtakör állományában jelentős termelésbeli növekedésre van szükség, melyhez a tartás- és takarmányozás, valamint a fejési technológia jelentős mértékű javítása járulhat hozzá.